Blog

Imádtam dohányozni

Imádtam dohányozni. Azt a cigit szívtam, ami 120 mm hosszú volt, Eve volt a neve. Bár biztos most is lehet kapni, nem tudom.

Képzeld el, hogy a Kardiológián szoktam rá. Gondoltad volna? Pedig ott, az intenzív osztályon – két újraélesztés között – bizony jó volt rágyújtani. Aztán volt, hogy csak akkor tudtam megállni a nagy hajtásban, ha rágyújtottam. Azt valahogy mindenki tiszteletben tartotta. Ha ettem, azt nem, hiszen falattal a szádban tudsz rohanni segíteni. Na de cigivel?

Ebben a korszakomban tanultam meg bal kézzel cigizni, mert a jobb kezemmel írtam az ölemben a lázlapot. Rengeteg más rutin mellé is beépült a dohányzás. Milyen jó is volt kávé mellé pöfékelni. Ha idegeskedtem valamiért, akkor is azonnal rá kellett gyújtanom. Nem beszélve a baráti beszélgetésekről, egészen addig, hogy az anyagcsere működésembe is csodálatosan beépült.

Számtalanszor tettem le egyik pillanatról a másikra a bagót. Olyan volt, mintha átkapcsoltam volna az agyamban egy kapcsolót. Tényleg csak az első napot kell kibírni. Így volt ez a várandóságaim alatt, a spiritualitásom különböző állomásain. De hiába tettem le, valahogy újra meg újra visszakúszott az életembe, és egyre nagyobb szégyenérzet társult hozzá. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyit piszkáltak a szeretteim érte, meg is szégyenítettek, vagy akár zsaroltak vele.

Onnan tudtam, hogy még nem vagyok kész a témában, hogy a cigimentes hónapokban, években borzasztóan zavart a cigi szaga. Rengeteget hisztiztem a szomszédok miatt, hogy „cigiszag van és nem lehet szellőztetni, mert ömlik a lakásba a bűze”. Pedig bizony a dohánynak illata van. De én mégis okádtam tőle, már bocsánat a kifejezésért. A lényeg, hogy jó nagy adag stressz volt rajta.

Soha nem ástam a témán. Imádtam dohányozni, ezzel kezdtem. Dehogy akartam kidolgozni. Viszont nagyon sok minden máson ástam rengeteget, ami által a rezgésem folyamatosan emelkedett. És egyszer csak megérkezett egy gondolat a Mindenség Teremtőjétől. „Döntsd el, hogy dohányzol, vagy emelkedsz. Mert a szintet, ami ezután jönne, már nem tudod a cigivel meglépni, mert lehúzza a dohányzás a rezgésedet.”

Az lényeges ebben a helyzetben, hogy már rendelkeztem azzal a programmal, hogy van választásom. És magamat választottam, nem a cigit. Ezzel meg is szűnt a függés kettőnk között és minden probléma nélkül, csendesen, nem hangoztatva, letettem ezt a káros szenvedélyt.

Ennek több, mint 2 éve. És tudod mit? Most, hogy írok Neked jut eszembe, hogy azóta nem is ittam egy korty alkoholt sem. Na jó! Még lottózok, és persze Facebookom is van. Csak, hogy tudd, ezektől és a csokitól is lehetsz függő. De! Bármi, amit tudsz irányítani, az már nem uralkodik feletted. És én azóta ezt élem.

A legmegdöbbentőbb felfedezés az volt, amikor a múlt héten egy nő mellettem dohányzott a parkolóban. A szél felém hozta a füstöt és nem érzem a cigi illatát, pedig világhírűen jó szaglásom van. A betegségekét is érzem, még ha csak a távolból olvasom le a tested, akkor is, csak hogy tudd. Ott szaglásztam, hogy ez most komoly? Nem éreztem a cigi illatát, akárhogy koncentráltam. Mivel ez már többször fordult elő velem, gondoltam megírom ezt  Neked. Tudom, hogy készen van bennem a téma, mert nem érint meg, ha valaki dohányzik, nem zavar az illata és elfogadással vagyok felé.

Bármikor feldolgozhatod a függőségeidet. Akár kettesben velem, vagy meg is taníthatlak rá, hogy hogyan dolgozd Te fel. Nem egy nagy ördöngösség. A lényeg, hogy tudsz tenni Magadért. Van választásod és választhatod Önmagad és az egészséget életed bármely területével kapcsolatban.

Szeretettel: Bernáth Annamária

Tetszett a cikk?

Kérlek oszd meg ismerőseiddel is:
A weboldal és az osztály állításainak célja nem egy betegség diagnosztizálása, kezelése, gyógyítása vagy megelőzése. Ezeket az információkat szigorúan oktatási célokra adjuk meg. Az ezen a weboldalon található információk semmiképpen sem tekinthetők orvosnak vagy más egészségügyi szakembernek az illetékes orvosi ellátás helyettesítésére.

Van még kérdésed?

Kérlek küldj egy e-mailt nekem, hamarosan válaszolok.