A minap került a kezembe az alább olvasható, ismeretlen szerző által írott pár sor. Sok év után, bár hányszor elolvasom, megérinti a szívem. Kissé melankolikus, mégis Újévi köszöntőnek szánom.

Olyan sok felesleges fogadalmat teszünk ilyenkor, amikor megfúj bennünket az Óévbúcsúztató szele. A szilveszteri mulatságok velejárója az a sok sületlenség, amiket ígérgetünk magunknak, vagy másoknak, hogy „leszokunk a dohányzásról”, vagy „lefogyunk”. Mindezek a fogalmak teljesen feleslegesek, hisz minden eskü, fogadalom épp a korlátozó mivolta miatt kötelez bennünket arra, hogy megszegjük őket. Azaz, épp az ellenkezőjét teremted annak, amire ígéretet tettél.

Hagyd el ezeket! Sőt, engedd el azokat a korlátozásokat, melyeket eddig halmoztál fel és már nem szolgál Téged, beleértve a korlátozó csoporttudatosságokat is, melyek már készek a változásra.

Kívánom erre a kezdetre azt, hogy a Teremtő szemén keresztül nézve Magad új megértéssel fordulj Magadhoz, ezáltal a Teremtőhöz. Az öröm útján járva teremtsd a Teremtővel társ teremtve az életedben azt, amit tapasztalni szeretnél és Neked a legjobb, legboldogabb.

Íme mindehhez az említett gondolatindító:

„Barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját és egy selyempapírba tett kis csomagot vett elő. Ez nem akármilyen csomag volt, hanem egy kis csomag izgalmas fehérneművel. Eltávolította a papírt és megtekintette a selymet és a csipkét. Ezt akkor vették, amikor először voltak New Yorkban. Ez kb. 8 vagy 9 éve volt. És a felesége sosem viselte. Egy különleges alkalomra szerette volna felvenni. Odament az ágyhoz és a fehérneműt a többi holmihoz tette, amelyeket a temetkezési vállalattól hozott haza. A felesége már halott volt. Amikor hozzám fordult azt mondta:

„Ne tartogass semmit egy különleges alkalomra: amíg élsz, minden nap egy különleges alkalom.”

Még mindig ezekre a szavakra gondolok. .. Ezek változtatták meg az életem. Ma sokkal többet olvasok, mint korábban és kevesebbet takarítok. Kiülök a teraszomra és élvezem a tájat anélkül, hogy a kertben lévő gazra figyelnék. Több időt töltök a családommal, a barátaimmal és kevesebbet a munkával. Megértettem, hogy az élet tapasztalatok gyűjteménye, és ezt értékelni kell.

 Mostantól nem tartogatok semmit későbbre. Minden nap használom a kristálypoharaimat. Ha arra vágyom, felveszem az új zakómat, amikor a szupermarketba megyek. Ha kedvem tartja, használom a kedvenc illataimat ahelyett, hogy azokat ünnepnapokra tartogatnám. Az olyan mondatokat, mint például „majd egy napon” vagy „egyik nap” – eltűntek a szótáramból. Ha érdekel, akkor a dolgokat itt és most nézem, hallom és teszem. Nem tudom mit gondolt volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy holnap már nem lesz többé – holnap, amit mi gyakran túl könnyen veszünk. Talán felhívott volna egy régi barátot, hogy kiengesztelje őket, vagy bocsánatot kérjen régi viszálykodások miatt. Az a gondolat, hogy talán egy kínai étterembe ment volna (a kínai a kedvenc étele volt) nagyon tetszik nekem. Ezek azok a kis elintézetlen dolgok, melyek nagyon zavarnának, ha tudnám, hogy a napjaim meg vannak számlálva.

 Az is idegesítene, ha azokat az embereket nem látnám többé, akiket én „egyik nap” fel akartam hívni és azok a megíratlan levelek is, melyeket „egy napon” meg akartam írni. Idegesít, hogy a hozzátartozóimnak nem mondtam elégszer, hogy mennyire szeretem őket. Most már nem mulasztok el, nem tolok- és nem halogatok semmit, ami az életünkbe örömöt és nevetést hozhat. Azt mondom magamnak, hogy minden nap, minden óra és minden perc különleges.”

Mindenkinek Tudatos, Békés, Boldog Új Évet Kívánok!

Szeretettel: Annamari