Évek óta folyamatosan tanulok. Hajt a kíváncsiság. Tanfolyam tanfolyam hátán, sokszor párhuzamosan is. Garmadával állnak az olvasatlan könyvek, mégis veszem az újakat, hogy majd elérek odáig. Eközben folyamatosan az a szándék, hogy amibe belefogok, azt végig is csinálom, mert tudom, hogy egyébként minden megkezdett és befejezetlen dolog viszi az energiám.

Szeretek tanulni, de nem volt ez mindig így. Különösebben nem is éreztem magam okosnak, bár a környezetem ennek ellenkezőjét jelezte vissza. A szívsebészet mellett dolgozni kezdtem egy biztosító társaságnál a húszas éveim elején, ahol egy felsőfokú képzésre beiskolázott a cég az eredményeim okán.

A képzésen tanultunk biztosítás matematikát. Na, gondoltam, „megint matek. Hát csak nem húznak meg minket matekból? Vannak ötvenesek is az osztályban. Meg amúgy is fizetős a suli, hát csak tudják, hogy nem mindenki penge matekból.” Én hót hülye voltam hozzá egész életemben. És bizony félévkor mindenki megbukott. Persze én is. Bele se szagoltam az anyagba. Gyakorlatilag a vizsga dolgozatnál elpocsékoltam a lapot, mert csak a nevemet írtam rá.

Olyan témákban kellett volna hozzászólni tudni a dolgozatban, mint például szórás és valószínűségszámítás biztosítás témában. Most is röhögök, ahogy a sorokat írom.

Na de a TANÁR! Imádtam a fickót! Biztosítás aktuárius volt. Azaz például azt számolgatta a biztosítóknak, hogy mi a valószínűsége, hogy egy piros autóval, ami mondjuk legyen egy Fiat, egy nő, aki például 35 éves, milyen valószínűséggel okoz közúti balesetet. Játszott a számokkal. Elképesztően penge agya volt.

Ez az Ember, amikor kiosztotta ama bizonyos félévi vizsgadolgozatokat, tartott egy elképesztően gyönyörű beszédet nekünk. Biztosított bennünket, hogy igen, meg fog buktatni minket az év végén, hiába gondoljuk azt, hogy nem. Ő mindent megtesz azért, hogy megtanuljuk az anyagot. Mégpedig azért, mert a mi agyi idegpályáinknak mindez olyan új információ, ami a teljes struktúrájára hat. Azt mondta: „nem azért vannak az agyi tekervényeink, hogy káposzta legyen bele ültetve. Hanem azért, hogy a tekervények közötti barázdák elmélyüljenek. Ezáltal fennmaradjon az értelmünk, az okosságunk. Mert ami nem nő, az csökken. És ehhez edzeni kell az agyat.”

Fél órán keresztül beszélt. Mindenki figyelt Rá. Hihetetlen csönd volt a teremben. Az az előadás összekovácsolta az osztály tagjait. Képzeld el, hogy összefogtunk, támogattuk egymást, bepótoltuk az első fél éves anyagot, és újra vizsgáztunk. Négyes, ötös vizsgadolgozatok születtek. Szóval vissza is igazoltuk a Tanár igazát. Megértettük mindannyian, hogy mennyire fontos a tanulás. Szerintem másokra is olyan sorsfordító erővel hatott, mint rám. Mert én azóta is tanulok.

Bizony kellenek azok az információk, amelyeket nem komfortos tanulni, mert egy picit meg kell erőltesd magad. Amivel dolgozni kell. Mert ezekkel is tágítod a határaidat, és ezzel is korlátozásokat dolgozol le magadról. Mint nekem az asztrozófia volt. A ThetaHealing a kisujjamban van. Az összes tanfolyam teljes anyagát éjjel álmomból felébresztve fölmondom elölről, hátulról, kívülről, belülről. Tehát mindig keresem az újdonságokat, amit aztán beemelek a ThetaHealingbe, amikor dolgozom. Észrevettem az évek alatt, hogy ebből kifolyólag egyre gyorsabban olvasok és egyre gyorsabban tanulok. És amíg az agyam fiatalon tartom, addig a testem is az marad. Szóval tanulj! Bármit, ami érdekel, akkor is, ha nehéznek tűnik. Akkor pláne! Főleg, ha hív a téma! Ehhez hadd adjak ötletet.Indulj el a ThetaHealin útján, vagy ha már rajta vagy, folytasd! Folyamatosan tudsz a módszer segítségével dolgozni magadon és megtanulni Önmagad. Itt minden tanfolyamot egy helyen megtalálsz: https://annamariabernath.com/naptar/

Végtelen szeretettel: Bernáth Annamária